A babaváró támogatásról szóló 44/2019. (III. 12.) Korm. rendelet alapján a házaspároknak főszabály szerint 5 évük van arra, hogy megszülessen az első gyermekük. Ha ez nem történik meg, vagyis nem születik gyermek, akkor a kamattámogatás megszűnik, a hitel piaci kamatozásúvá válik, és az addig igénybe vett kamattámogatást vissza kell fizetni.
A most társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezet ezt az 5 éves határidőt hosszabbítaná meg. Azoknál, akiknél a gyermekvállalási határidő 2024. július 1. és 2026. október 31. között járt vagy járna le, a határidő 2026. november 1. napjáig tolódna ki.
Ez sok családnak átmeneti könnyebbséget jelenthet. A moratórium meghosszabbítása azonban önmagában nem válaszolja meg azt a fontosabb kérdést, hogy kinek indokolt valódi segítséget adni, és kinek kellene viselnie egy előre ismert pénzügyi döntés következményeit.
Mi változna a babaváró hitelnél?
A tervezet szerint azoknál a babaváró hiteleseknél, akiknél az 5 éves gyermekvállalási határidő 2024. július 1. és 2026. október 31. között járt vagy járna le, a határidő 2026. november 1-ig meghosszabbodna. Ez átmenetileg elhalasztaná a kamattámogatás visszafizetésének következményét.
A babaváró hitel nem feltétel nélküli állami ajándék
A babaváró kölcsön jelentős állami kamattámogatással működő konstrukció. A támogatás célja kezdettől fogva a gyermekvállalás ösztönzése volt. Ezért a kamatmentesség nem alanyi jogon jár, hanem a jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén.
A hitelfelvevők a szerződéskötéskor tudhatták, hogy ha 5 éven belül nem születik gyermek, akkor a támogatás megszűnik. Ez nem rejtett feltétel volt. A banki tájékoztatók, hirdetmények és mintaszerződések egyértelműen tartalmazták a kamattámogatás elvesztésének és a visszafizetési kötelezettségnek a szabályait.
Ezért a babaváró hitel helyzete nem hasonlítható a devizahiteles ügyekhez. A devizahiteleknél a jogviták jelentős része éppen arról szólt, hogy az ügyfelek megfelelően megismerték-e az árfolyamkockázat tényleges súlyát. A babaváró hitelnél a gyermekvállalási feltétel és annak következménye közérthető, előre ismert és jogszabályban rögzített feltétel volt.
Miért problémás az általános hosszabbítás?
A méltányosság fontos jogi és társadalmi szempont. Vannak olyan élethelyzetek, amikor a gyermekvállalás elmaradása nem róható fel a házaspárnak. Ilyen lehet például súlyos egészségügyi probléma, meddőség, sikertelen reprodukciós eljárások, az egyik házastárs halála vagy egy olyan családi krízis, amely ténylegesen lehetetlenné teszi a vállalás teljesítését.
Ezekben az esetekben indokolt lehet az állami beavatkozás.
Az általános halasztás problémája azonban éppen az, hogy nem tesz különbséget. Ugyanúgy kedvez annak, aki önhibáján kívül került nehéz helyzetbe, mint annak, aki tudatosan vállalta a kockázatot.
Igazságtalan lehet azokkal szemben, akik nem vették fel
Az ismételt halasztás azokkal szemben is igazságtalan lehet, akik annak idején felelősen, pénzügyileg tudatosan döntöttek. Sok házaspár azért nem vette fel a babaváró hitelt, mert nem volt biztos abban, hogy teljesíteni tudja a gyermekvállalási feltételt. Ők kisebb ingatlant vásároltak, későbbre halasztották a lakásvásárlást, piaci hitelt vettek fel, vagy egyszerűen kimaradtak a lakáspiacról.
Közben 2019 után a magyar lakáspiacon jelentős áremelkedés ment végbe. Aki a babaváró hitel segítségével korábban tudott vásárolni, sok esetben nemcsak kamattámogatást kapott, hanem olyan időszakban jutott lakáspiaci pozícióhoz, amikor az ingatlanárak gyorsan emelkedtek.
Ez nem jelenti azt, hogy minden babaváró hiteles nyertese lett a lakáspiaci folyamatoknak. Azt viszont igen, hogy az általános kimentés társadalmi igazságossági kérdéseket vet fel.
A jogbiztonság szempontja sem mellékes
A jogszabályi feltételeknek akkor van súlyuk, ha azok elmulasztása előre látható következményekkel jár. Ha egy támogatási konstrukcióban a határidő lejárta előtt újra és újra általános haladék érkezik, az gyengíti a szerződésekbe és az állami támogatási rendszerekbe vetett bizalmat.
A babaváró hitel esetében különösen fontos lenne, hogy a jogalkotó világos üzenetet küldjön: a méltányolható élethelyzeteket kezelni kell, de a nagy összegű, államilag támogatott pénzügyi döntéseknek nem lehet automatikusan következmények nélküli vége.
Ez nem szigorúság kérdése. Ez a jogbiztonság kérdése.
Mi lenne jobb megoldás?
Álláspontom szerint nem az általános határidő-hosszabbítás lenne a megfelelő válasz, hanem a méltányossági szabályok célzott kiterjesztése.
A jelenlegi szabályozás már most is ismer méltányossági eseteket. Ilyenek lehetnek például az egészségügyi okok, a reprodukciós eljárások sikertelensége vagy más, jogszabályban meghatározott különös helyzetek.
Ezt a kört indokolt lenne bővíteni. Különösen az egyik házastárs halála, a válás, illetve más, igazoltan önhibán kívüli élethelyzetek esetén kellene lehetőséget adni arra, hogy az érintettek egyedi elbírálást kérjenek.
A célzott méltányosság előnye, hogy nem automatikusan mentesít mindenkit, hanem azoknak ad segítséget, akiknél a jogkövetkezmény alkalmazása valóban aránytalan sérelmet okozna.
Javasolt szabályozási irány
Egy lehetséges megoldás az lenne, ha a rendelet kiegészülne egy általános, de igazoláshoz kötött méltányossági szabállyal.
Például:
„Méltányosság gyakorolható, ha a támogatott személyek a gyermekvállalási feltételt önhibájukon kívül, különös méltánylást érdemlő élethelyzet miatt nem teljesítették, feltéve, hogy a méltányosság alapjául szolgáló körülményeket hitelt érdemlően igazolják.”
Ez a szabály nem általános kimentést jelentene. Nem adna automatikus kedvezményt azoknak, akik egyszerűen rosszul számoltak, vagy tudatosan vállaltak olyan kockázatot, amely végül nem jött be.
Viszont lehetőséget adna a kormányhivatalnak arra, hogy az egyedi, valóban méltányolható élethelyzeteket kezelje.